A stressz fogalmát az osztrák- magyar orvos, Selye János által ismerhetjük. Rámutatott arra, hogy nem maga a stressz a probléma, hanem az, ahogyan gondolkodunk róla és reagálunk rá.
Szerinte: „A legnagyobb stresszt az okozza, ha nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk.” Számomra ennél kifejezőbb az, hogy a legnagyobb stresszt az okozza, ha nem lehetünk azok, akik lenni szeretnénk. Mindkét esetben ez a fajta ellentmondás tudat alatt hat, ez pedig stresszben nyilvánul meg.
A stressz szerepe
A testünk automatikus reakciója a stresszre, evolúciósan belénk van kódolva. Funkciója: figyelmeztet, ha jön a veszély. Ez a jelzés az autonóm idegrendszerünkön keresztül megy végbe. Az ősidőkben hasznos volt, ha jött a kardfogú tigris, mert ez a jelző rendszer a túlélésünket szolgálta.
Mára esetleg egy medvével találhatom szembe magam Erdélyben, leginkább Tusnádfürdőn és környékén. Az igazi stressz azt gondolom ma már sokkal kevésbé szembetűnő, mindennapjainkban jelen lévő dolgaink okozzák.
A stressz az élet természetes és elkerülhetetlen része. Mindenkinek vannak stresszes helyzetei az iskolai közegben, munkahelyen, családban. Elkerülni nem tudjuk, de megtanulhatjuk kezelni.
Amikor ismétlődően feszült légkörben voltam, folyamatos készenléti állapotban éreztem magam, ami hosszú távon kimerített. Ez okozott egy folyamatos ingerültséget, vagy épp levertséget. Ezek kezelésére tartósan nem volt megfelelő megküzdési stratégiám, így kihatott a mindennapjaimra, az egészségügyi állapotomra, a világban történő működésemre, és társas kapcsolataimra.
A stressz elméleti háttere
Szervezetünk tudja, hogyan védjen meg bennünket. Attól függően, melyik idegrendszeri ág az aktív szabályozó éppen, a test kétféle módon reagálhat a stresszre.
A szimpatikus idegrendszeri ág akkor kapcsol be, ha veszélyt érez. Felkészíti a testet a „harcra vagy menekülésre”. Ilyenkor gyorsabb a szívverés és légzés, az izmokba több vér áramlik, ezáltal befeszül. Emésztés, és szaporító szervek alul működnek, mindemellett a paraszimpatikus ág leszabályozásával jár együtt.
A paraszimpatikus idegrendszeri ág akkor aktív, amikor biztonságban érezzük magunkat, nyugalomban vagyunk. Ilyenkor a szívverés, emésztés és szaporító szervek működése helyreáll, testünk pihen és töltődik.
A stresszkezelést és érzelemszabályozást, családi környezetben nem minden esetben sajátítjuk el. Ezért már óvodás korban, de legkésőbb már általános iskolában tanítani lenne szükséges. Ha ez elmarad, akkor későbbi életünk során, az élet vállalásakor számos olyan helyzetben találhatjuk magunkat, ami sok nehézséget okozhat.
A legtöbb orvosi kezeléshez elengedhetetlen lenne első körben, a stressz mértékének felmérése, ez által az okok is talán gyorsabban- könnyebben feltárhatóak lehetnének.
A stressz mindenkire másképpen hat, hiszen különbözőképpen gondolkodunk, működünk. Azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy az ahogyan gondolkodunk, az viszont abból is ered, amit tapasztaltunk kora gyerekkorunktól kezdődően. Ahogy értelmezzük világunkat, a velünk és körülöttünk történteket, az meghatározza a helyzetekhez történő viszonyulásunkat, ezáltal stresszkezelésünket is.
Hivatkozások:
- Porges, SW (2011). A polivagális elmélet. Az érzelmek, a kötődés, a kommunikáció és az önszabályozás neurofiziológiai alapjai, WW Norton & Company.
- Van der Kolk, B. (2014). A test mindent számontart. Az agy, az elme és test szerepe a traumafeldolgozásban, Viking.